Pengő és az adópengő:
A pengő magyar pénznem volt, 1927. január 1-jén vezették be a magyar korona helyett, s mintegy húsz évig, 1946. július 31-éig volt törvényes fizetőeszköz. Váltópénze a fillér volt 1 pengő egyenértékű volt 100 fillérrel. Bevezetése az első világháborút és Trianont követő gazdasági válság utáni stabilizációs program része volt de az újabb világháborút követően mégis a világtörténelem legsúlyosabb hiperinflációját szenvedte el. Bár több próbálkozás is volt az infláció megfékezésére, végül a forint bevezetése vezetett a gazdasági stabilitás helyreállásához. A pengő elnevezést hagyományosan az ezüstpénzek megnevezésére használták. Az első világháború kitörése után a nemesfémpénzeket bevonták, majd később az infláció miatt minden fémpénz eltűnt a forgalomból. Így a pengő pénznév kiválasztása egyfajta stabilitást tükrözött. A független Magyarország valutájának nevét nem vita nélkül választották ki. Az első világháborút követően az akkor forgalomban lévő korona a fokozódó infláció során értékét vesztette. A gazdasági stabilizáció részeként a pengő az elértéktelenedett koronát váltotta fel. Kibocsátásakor 1 kg arany értéke 3800 pengő volt. 1 pengő 12 500 koronát tett ki. A koronával ellentétben forgalmi aranypengőt már nem adtak ki.
Az adópengő egy történelmi magyar pénzegység, melyet 1946. január 1-jén vezettek be elszámolási egységként és 1946. július 31-ig volt törvényes fizetőeszköz, amikor a pengővel együtt kivonták a forgalomból. Az 1945 decemberében végrehajtott egyszeri vagyondézsma nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket: sem a pengő stabilizálását, sem az államháztartás egyensúlyát nem sikerült elérni. Az inflációt gerjesztő hatások megmaradtak: az államnak hatalmas kiadásai voltak, melyeket nem tudott az adóbevételekből fedezni.
Szavazás